Tudok egy embert

 

Ez az ember rendkívül fájdalmas utat járt be életének egy szakában. Elkerülhette volna…

Elkerülhette volna ezt a megrázóan nehéz ösvényt, ha valóban nyitott szemmel, bátran és hittel él. Ha felismerte volna, hogy építkezni kell az élet minden területén nem csak vágyakozni, és nem jelentéktelen az első aprócska elem amit palotájába épít. Sőt, végül az válik a legfontosabbá. A kezdet, mert végre elindult valamerre…

Ő azonban csak vágyakozott, nem hallgatott senkire és így nem találta életének célját, elveszettnek érezte magát.  

Vajon miért? „Talán mert nem hitt a szavaknak, talán mert félt a szavaktól. Nem lehet tudni…”

Nem figyelt az útját szegélyező tüskebokrok karcolásaira sem, melyek sírva jelezték: rossz irányba halad. Így olyan rengetegbe került ahol már nem kerülhette el a halált, s végül ezer töviskarom tépte véresre lelkének házát.

Baleset érte.

E trauma során olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, hogy orvosilag nem láttak esélyt a teljes felépülésére, még az életben maradására sem, azonban egy dacos és immár céltudatos menetelés vette kezdetét az ismételt emberré válásának útján. Felébredt végre, így kifelé haladt már a rengetegből, és embert kezdett építeni. Fájdalmaktól véres munka, gyötrelmes út, gyötrelmes ébredés volt…

Ez az ember én vagyok.

Valamikor, talán közvetlen a baleset után vagy az egyhetes kóma ideje alatt, egy erős szellemi tapasztalásban volt részem ami örökre megváltoztatta az életem. Bepillantást kaphattam valamibe amit földi szavakkal nem lehet megfogalmazni, hiszen csak egy érzés ami lelkemben maradt utána. Hoztam egy megnyugvást, egy megerősítést. Ez a belső, mély tudat biztosít afelől, hogy a földi értelemben vett életnek oka és célja van.

Amint újra megtanultam járni és megfelelően kommunikálni, tanulni kezdtem. Elvégeztem egy gimnáziumot, és egy főiskolát.

Gyógypedagógus lettem, tapasztalatból (is) dolgozom

Leave a Comment

Kapcsolat

Most nem vagyok elérhető. Küldj nekem egy e-mailt, és felveszem veled a kapcsolatot.