Mindenki a saját pajzsának fényesítője…

 

A művészek a színpadon azért dolgoznak és képezik hangjukat, hogy a közönség örömét lelhesse fáradtságos munkájuk gyümölcsében. Másokért tanulnak, de önmagukért élnek.

Az életben ne ölts szerepet magadra…

Mert fogalomzavarban létezel, s nem látod semminek a lényegét, ha összekevered az ételt a desszerttel, a vizet a folyóval. Pedig a víz az szomjúságot olt, a folyó meg otthont ad. Az étel jóllakottságot szül, az étek gyönyört. És akivel te szívedben élsz, őérte dolgozol, de nem érte vagy. Ha viszont csak látszólag van benned rózsával körbefont képe valakinek, akkor elvesztél, mert az esetben valóban őérte vagy már. Pedig önmagadért kell lenned…

Ha ezt tisztán önzőségnek nevezed nem értesz engem, ezért ne olvass tovább!

   Mert hiszen kinek szól becéző mosolyod, kinek feszül izmod a munka hevében, mint kovácsnak ereje az izzó kard fényében, ha nem kedvesednek, szülődnek vagy gyermekednek, s azért, hogy önmagad éltesd. Az ő mosolyában, szívének melegében…

Az lehet, hogy mindig társadnak, barátodnak akarsz csodákkal áldozni, na de ezt csak önmagadért teszed, hisz másként nem is teheted. Azt mondod, az ő boldogságáért. Én viszont azt mondom: Nem…

Azért teszed, hogy fürdesd lelked az ő hálás szemének tükrében. Mert mit is mondasz?

-Olyan jó, amikor neked jó. Annyira örül szívem, ha boldog vagy.

S én megkérdem tőled:

– Te boldog vagy? Azt válaszolod: -Igen, mert ő boldog.

– Ő azért boldog, mert te is az vagy? –kérdem.

– Nem tudom, de ez nem is számit! -felelsz nekem

– Igen! Kimondtad a kimondatlan választ! Nem ez számit! Csak ne vinnétek egymást tévutakra…

Pedig vérzik lelked, ha azért adod megtervezett mozdulatod mert nem akarsz fájdalmat okozni, és nem akarsz felelőse lenni egy derékba tört életnek. S úgy érzed, a te feladatod az, hogy szerepet öltve magadra segítsd boldogsága felé párod vagy barátod. Színjátékod tehát csillapítja keserű véred, mi szemednek könnyeként csordul ki. Na de más dolog csillapítani és más dolog szüntetni, mert más dolog ápolni, és megint más dolog gyógyítani…

Persze látva örömét forró ölelés fonódik szívedre, melynek íze édes, mint a mézzel telt méhsejt. Ezzel azonban soha sem fogod meggyógyítani magad, s nem oldozod fel hálód, hogy majdan őszintén, örömmel és bátran nézhess társad és tükörképed szemébe. Én tudom, valóban az a legcsodásabb gyógyír amivel csak vérző szíved ápolhatod, hogy boldogságot nevelsz. Azonban ápolni akarod sebeid, vagy be akarod forrasztani őket?

Mert erre megoldást adtam neked.