Érezned kell a fájdalmat, hogy értékeld a pillanatokat…

Az embernek ki sosem látta még a tüzet, nem elég csak az, hogy elmondják: Éget. Neki akkor is a közelébe kell mennie, meg kell érintenie hullámzó vörös lényét ahhoz, hogy biztosan megtudja: Valóban hólyagos sebet pecsétel kezén. Ez, a szükségszerű megtapasztalás…

Ezért ha gyermeked vére kiserken a tűtől, szidalmaddal ne gyötörd feleslegesen. Tudja már, hogy fájdalmat okoz e játék…

Ha elcsúszik a havon, ne félj, tanulnia kell az esést. S többé már nem siet a jeges úton…

Amikor megégeti kezét a forró víz, ne sírj, hanem ápold bőrét hűs kenőccsel, s mondd el neki: A többi víz is ilyen forró, mit a tűz fölött neveltek…

Gyakran fájdalmas a tanulás, hiszen hatalmánál fogva a fájdalom, éppúgy nyomja emlékét lelkedbe, mint az égnek pengéje teszi a tölgyerdő egy fájával. Az erdő tovább él, de sosem fogja feledni a vihar hatalmát…

Az élet szüntelen megtapasztalás, ezért ha sebet ejtettél bőrödön vagy fájdalmat égettél szívedbe, azt ne úgy raktározd lelkedben, hogy csak a szenvedésre gondolsz és emészted magad gyengeséged okán, hanem ismerd fel: A következő találkozásnál már te leszel az erősebb.

Hiszen csak az erdő képtelen felkészülni a viharra…