Vajon ki a felelős leginkább a gyermek viselkedéséért?

Kezdte annak idején előadását a tanárom. A szülő? Vagy az óvoda, iskola? Határozott választ is adott rá: A szülő…

Írom mindezt azért, mert az évek során már többször tapasztaltam, hogy a pedagógusokat teszik felelőssé, amikor egy gyermek durván, (néha szó szerint) minősíthetetlen magatartással akadályozza az óvodai csoport nyugodt játéktevékenységét. Néhányan talán elmosolyodnak előző mondatomon, gondolván: – Ugyan mit tehet egy 5 éves kisgyerek…

Nos kérem, biztos vagyok benne, hogy megrökönyödve szemlélnék némely eset történéseit, amikor a gyermek rugdossa a társait, szidja, s dobálja a nevelőit, ordít, hisztizik. Tapasztalatból mondom… Természetesen ezek ritka, kirívó esetek, azonban az egyszerű neveletlenség, a csoportjáték folyamatos és tudatos megzavarása, a szabályok be nem tartása, az öntörvényűség, igen nagy terhet rónak mindenkire, s a csoport többi tagjára, a gyermekekre is. A világot rendszerek és törvények teszik élhetővé, s ezeknek tudatosítása a gyermek életének megalapozója…

Kedves Szülők, a megoldás tehát az Önök kezében van! Egy gyermeket otthon kell megnevelni, különben igen nehéz lesz neki a közösségi élet minden területén.

S kérem, ne takarózzanak a mai ”felvilágosult” eszmékkel: például: „egy gyermeknek minden körülmények között joga van részt venni a csoportfoglalkozásokon…” „a gyermekre még csúnyán nézni sem szabad, hát még fegyelmezni, mert még sérült a lelke…” „a gyermek viselkedéséért a felnőttek a felelősek…”

Ez utóbbi kijelentés tökéletesen igaz is, csak éppen nem mindegy az, hogy mely felnőtteket jelöljük meg a probléma kiindulópontjaként ugyebár. A szülőket, vagy a pedagógusokat?

A szülők nevelik a gyermeket, az intézményi dolgozók ezen csak alakítanak, csiszolgatnak.

És igen. Joga van ott lenni, azonban: Ha a gyermeknek joga van óvodába járni, joga van ott lenni a csoportfoglalkozásokon, akkor a többi gyermeknek is joga van a nyugodt játéktevékenységekhez.

Ezt persze sokan elfelejtik…

Én azt mondom, s ennek mindig meg is próbálok érvényt szerezni, hogy: amennyiben valaki durván megsérti a többiek érdekeit, akkor elveszíti a saját jogait a kiváltságokra – és itt a pont a mondat végén.

Mit tehet tehát egy szülő? Amennyiben úgy érzi, kérjen segítséget, vagy egyszerűen csak gondolja át, és ismerje fel, milyen fontos problémáról is olvasott eme rövid kis cikkemben. Legyen sokkal következetesebb a nevelésben! Ne a gyermek irányítson, hanem a segítő értelem, tehát a szülő. És a felnőttek tisztelete! Ez talán a legfontosabb. Higgyék el kedves szülők, a tisztelet, az egyszerű tisztelet a felnőttek iránt, nagyon sok mindent megoldana…

Albert Tibor