A legfontosabb adatok összegyűjtésével kezdtem a feladatot. Zárójelentések, óvónői jellemzések, szülés körüli problémák. Semmi kiemelendő információt nem találva. Ezt követően az óvónői tapasztalatokat rendszereztem magamban, kikérve más csoportok nevelőinek is a véleményét. Ekkor már kezdett kialakulni a „diagnózis”: nevelés.                   

Többször bementem a gyermek csoportjába (különböző időkben és napokon), eleinte csak szemlélve a tevékenységét, majd játékot kezdeményezve valakivel azt figyelve, hogy T. bekapcsolódik-e, s ha igen, akkor azt hogyan teszi. A gyermek érdeklődését minden alkalommal azonnal felkeltette a tevékenységem. Bátran (kissé túl bátran is) közeledve hozzám, de az első pillanatoktól kezdve irányító szándékkal és kissé durva módon.

(Állj! Hol vannak a határok?!)

            Majd megkezdtük a rendszeres, közös munkát, de mindig 4-5 gyermekkel, köztük 2-3 több területen jól teljesítő segítő részvételével. Őket mindig csak „a kis segítőmnek” nevezem.

T-vel a kezdeti időkben változó minőségben tudtam csak haladni, aminek oka a szülők nevelésében, nevelési módszereiben keresendő.

S a gyermek esete nem egyedi…

T. első jellemzését már a kezdeti időkben megírtam az addig befogadott információk alapján, a pedagógiai probléma megoldása pedig a módszereim megválasztásával tudatosan felépített és megszervezett volt.

Kivonat a gyógypedagógiai véleményezésemből:                           

• feladatértés nehezen mérhető, utasítást nem, illetve tévesen hajt végre
• gyakori a következetlen mosolyreakció
• ritmus leképezése sikertelen, vagy az előző ritmust ismétli újra, azonban gyakorlással ez pontosodik
• figyelmét megosztani nem tudja, egyszerre kétféle műveletnél vagy a sorrendben, vagy a tevékenységben hibázik
• rövidtávú szó és számemlékezet: több ismétlés után pontosodik csak, s nem rögzül megfelelően az információ
• a csoporttagok munkájába folyamatosan beleszól, ekkor irányít, majd a célzottan tőle kért feladatot nem érti, tévesen kezdi
• monotonitástűrése, kudarctűrése alacsony szintű, a megoldást nem keresi, hanem dühös reakciókat mutat
• problémamegoldó képessége/kezelése fejlesztendő

Okok lehetnek: következetlen, túlzottan tág határokat szabó nevelés, a rendszeresség hiánya.

Az egészen egyszerű ‘ritmusos taps/asztal’ feladatok változataival kezdtünk. Viszonylag később jelentek csak meg például a finommotoros fejlesztésre épülő gyakorlati órák. Kezdetben T. a ceruzát, a rajzolást, szó szerint nem is ismerte. Ennek ellenére minden órán, minden feladatban és a rajzfeladatok lényegi pontjaként is a viselkedésszabályozásra, az utasítás pontos betartására helyeztem a hangsúlyt.

Például:                             

• Rajzolj egy fát, és kettő labdát, utána tapsolj, és rakd ide a ceruzát!
• Rajzolj egy vonalat, alá egy pöttyöt, fölé pedig egy csillagot! Utána ne tapsolj, csak rakd ide a ceruzát!

( semmi több, de az utasítás pontos betartásával)

A folyamat eredménye szó szerint látványos volt:                            

            2016.08.25.rajz: itt a gyermek a ceruzát még fogni sem tudta (csak egyszerű marokfogással), rajza pedig csak néhány elmaszatolt vonal volt.

            2016.12.09.rajz: kettő halvány vonal húzódik végig a lapon. (ennek, akkor nagyon örült: – Nézd Tibor bácsi, megcsináltam amit mondtál!)

            2017.02.04.rajz: már vannak jó megoldások is, a bal/jobb irányokban tévesztett még.

            2017.03.11.rajz: hibátlan a végrehajtás. (a virág csak egy vonal)

Alapozni kellett nem is akármennyire, mivel az ebben a korban már feltételezhető alapvető viselkedési normák is hiányoztak a gyermeknél. Hosszabb időbe telt, amíg ezeket az egyszerű utasításokat végre tudta hajtani és nem lépett tovább a kérésnél, vagyis megjelent a ‘gátlás’.

Az ehhez hasonló helyzetek okairól jó néhány szülővel beszélgettem már, és „minősítettem is őket negatívan”. Ugyanis gyakran hosszú hónap telnek el azzal, hogy a gyermeket „megneveljem”, szabályozzam, s így a kéréseimet megfelelő módon teljesítse. Ekkor tudunk a deficites területek tényleges és célzott fejlesztésre koncentrálni.

 

A rajzolás tulajdonképpen csak egy eszköz volt a kitűzött cél eléréséhez…