Élni jöttél a Földre
Elítélem az elvakult vallásosságot, elítélem a földhözragadtságot…
Elítélem csak a szellemvilág hódolatát, s elítélem a lélek megtagadását…
De nem az embert…
Életed során lovad nyergében, az idő hátasán utazol, s megismered a tájakat, élvezed és használod a kincseket és lehetőségeket, de nem azért, hogy egyet kiválasztván kizárólag csak őt öleld magadra.
Ezért hát ne bélyegezz, s ne sajátíts ki semmit olymódon, hogy
–Igen! Ez a valóság! Ez hát a világ! Gyertek! Lássátok. és lássatok ti is!
Amikor valamit hinni vélsz, azt oszd meg a többiekkel, de ne ejtsd ámulatba őket egy-egy mutatvánnyal…
Mert te nem rátaláltál a megoldásra, hanem csak egy kis helyen jársz körbe-körbe lovaddal, miáltal persze, hogy mindig ugyanazt látod. Majd pedig ha ezt hirdetni kezded és elítélvén minden egyéb lehetőséget, a gyengéket betereled az általad alkotott kertbe, akkor én nem nevezlek többé embernek…
Mert nem azért élsz, hogy a szellemvilágnak rendeld életed, s mindent neki áldozva, egy feltételezés alá vonulj, boldognak és értelemmel telinek hitt világot álmodj így.
S előhívod a gonoszt, ki pedig egyedül benned él. Odaát nincs szükség ellenpontokra, egyszerűen csak van minden. De földi értelemmel akarod felruházni a szellemvilágot is. Hát itt hibázol…
Tartsd tiszteletben e láthatatlan dimenziót, de élni jöttél a Földre! Nem pedig teóriákat építeni…
És miért esel a végletek csapdájába? Azért mert gyenge vagy…